Radmila Markovic
Altatódal
Ott, az utazótáska sarkában,
ott lapul a mosástól elnyűtt ormányát lógató elefánt.
Este van, az autóbusz ismeretlen tájakon suhan, de
ott, a koffer mélyén lapul még egy kincs
szorosan egymás mellé bújva melengetik lelkük fényével
a kofferben fényképen levő kis cipőt – sminket, iskolástáskát-diplomát,
ők ketten, az elnyűtt elefánt és egy szívbe vésett szó: Mamikám.
Álmodni sem merték volna: kétirányú lesz az autóbusz útja,
majd ha már ismét dalolja az elnyűtt elefánt alt hangú ormánnyal:
„Gyermekem ó, aludjál, alszik a sok kis madár….
„…rád ragyog egy fénysugár, gyermekem, ó, aludjál.”
Mamika simogató szemmel átöleli a kislányból kinőtt felnőttet,
nyugovóra térnek: a felnőtt, a Mamika és az elnyűtt elefánt ormánya,
álmukban egy ágyban szuszognak, egymás szeretetével betakarva.