Mindig
Írta: Ayame Dátum: Március 06 2008 03:45:51
T
Mindig látom szemem elõtt arcodat,
Mindig érzem a tõled kapott ajándékokat.
Teljes hír
Mindig
Mindig látom szemem elõtt arcodat,
Mindig érzem a tõled kapott ajándékokat.
Örökké élvezem szellem közelségedet,
Feledésbe merülnek majd a fájdalmas emlékek.
Minden álmatlan éjjel,
A te csillagképedet nézegetem, s félek,
Mi lesz, ha többé nem leszel ott az égen?
Madarak dalát hallgatva,
Eszembe jut, mikor nevettél,
S rettegve várom a telet,
Mert a varjak károgása már nem ugyanaz.
Akár hányszor szelíden fújdogál a szél,
Kedves érintésed arcomon érzem, bárcsak te lennél,
De süvölteni kezd, s én elmenekülök elõle.
Tavasszal mikor a virágok életre kelnek,
Illatod újra az orromban érzem,
Szép tavasz szülötte,
Soha nem feledlek el téged.
Meztelen lábammal állok a kertben,
A nap süti arcomat, a fák halkan susognak a szél unszolására,
A fûszálak csiklandozzák a lábamat.
Milyen csodaszép összjáték!
Gyönyörû, s mégis elszomorodok,
Ez a sok szépség egy igazán gyönyörût formál meg:
Téged, kit elragadott tõlem az élet.
A bárányfelhõk elúsznak az égen,
Magukkal hozzák sötét társaikat,
Nagy cseppekben esni kezd az ég fájdalma.
Hiányzol,
De az idõ is csak nehezíti bánatomat.
Állok az esõben, lassan átázok, de nem érdekel,
Látni akarlak még egyszer!
Mintha ezen múlna!
Úgy állok ott továbbra is,
Nincs menekvés, te nem vagy többé, s én
Állandóan reménykedek mindhiába.
Fogy az erõm, halott kedvesem.
Nem várhatok már sokáig,
Mert a várakozás felemészti a lelkemet.
Mindig gondolni fogok rád, részem leszel, mert
Ha fúj a szél, ha süt a nap, vagy ha egy madárcsicsergést hallok, rád gondolok,
Illatodat pedig, örökre magamba zárom, de most ne haragudj,
Tovább kell állnom!