Nyár fakasztó ember álma
Írta: homancs Dátum: Március 06 2008 03:47:11
T
E kezdõ rohanó világban,
Lehet mindhiába,de baktatunk
Teljes hír
Mögöttünk az évek sokasága elveszõben-
Koldusbotra jutó napjaink,
Muló félben a józan ész méltósága-
Szeretetre vágyodó könnyeink,
Minden nyár fakasztó ember álma.
Meggondolnánk hiszen a jövõ az jövõ,
De mégis elszánt roncsok vagyunk
E kezdõ rohanó világban,
Lehet mindhiába,de baktatunk
A végtelen út porában.
Az ember itt kevés a szeretetre
Esztelen rohan a forró semmiben,
S hányodik,mint ezer falevél-
Beszorulva a befalazott képzeletben
Olykor elfogja a szeretet tériszonya.
Gyürött a föld és mindenütt a gyanú
Mégis mosolygunk,de könnyes a szemünk,
Mindenkin a mulandóság ránca-
Fellázad a kikényszerített üdvösségünk,
Mi velünk együtt elveszett.
De halandók vagyunk,friss álmaink vannak
Lépkedünk tétova és gyöngéd utakon,
Nem nézve hátra félõn,titkolva
Szívszakadva kapaszkodunk a falakon,
Hogy reméljen lüktetõ örömünk.