Levettem végleg a szomorú ruhát,
jókedvvel mulattam át az éjszakát.
Hazafelé menve, megállok csendben,
egy emlék meglibben öreg fejemben.
Egy kedves dallam felröppen a szélben,
arra vártam, hogy a fiú felkérjen.
Kék szeme szemem nézését kereste,
boldogan táncoltunk, szép volt az este.
Elkísért hazáig a csendes utcán,
szerelem-tűz lobbant, megperzselt a láng.
Ajka ajkamon, csókja mennybe repít,
karja szorosan ölel a vágy hevít.
Az égi kép nem változott azóta,
keringőt járunk egymáshoz simulva.
Zene ütemére megdobban a szív,
kérlelő szép szava ismét táncra hív.
Tócsa tükrében mintha látnám arcát,
nem járhatjuk a szellem világ táncát.
Az eső szakad, elmossa az utat,
hiába-való zaklatni a múltat.