Valami barna, nagy madár
hajnalonként a kertbe jár,
madárdal retten, tollpihék
hullnak körötte szerteszét.
Valami átkos, nagy madár
jó sorsunk régen űzi már,
lába alatt a föld maga,
homlokán csillagkorona.
Valami leples, rút madár
nyugalmas almafánkra száll,
viharzó, rideg kőszeme
írmagjainkig ölne le.