Szárba szökkent egy apró mag,
Amelytől túl sokat nem vártak,
De kihajtott mégis
Csakazértis!!
Nagyobbra növök, mondta ő,
Mint bármely égimeszelő,
Fel a mennyekig,
Csakazértis!!
Leszek én még ezer éves,
Széles lombú terebélyes,
Örökké fogok élni,
Csakazértis!!
Soha nem adom fel az álmaim,
Egyszer elvetem saját magvaim,
S az égig nőnek mind,
Csakazértis!!!