Vedlett tollam bemártom
Nyugdíjasról szól írásom
Szaga büdös, híg a leve
Nyugdíjas élet a neve.
Erődet is, a legutolsót
Úgy kifejték, mint a borsót
Eléred a hatvan évet
Nyugdíjaznak, akkor véged.
A nyugdíjad nagyon szerény
Ezzel nem lehetsz nagy legény
Éppen csak hogy tengesz rajta
Nem jut rongy a valagodra.
Sárga leszel mint a tarló
Görbe leszel mint a sarló
Hajad ritka, az is deres
A végbeled is arany eres.
Tested fonnyadt, tököd béna
Olyan mint a rohadt répa
Nem is való többé másra
Mint néha a hugyozásra.
Még akkor is bosszankodol
Ha a gatyádba hugyozol
Fáradt vagy mint öreg kutya
Csak aludnál mint mormota.
Nem kell neked már menyecske
Csak mekegsz mint vén kecske
Napszálltakor sóhajtsz nagyot
Búsan várod a holnapot.
Mivel napod lemenőben
Legyitsz egyet a levegőbe
Ne álmodozz boldogságról
Távozz csendben e világból.