A pórul járt ember...
Esik az eső,nagy a pocsolya,nincs
esernyőm,lyukas a cipőm,üres a zsebem
soha nem gondoltam,
hogy ilyen lesz az életem.
Egyik kocsmából a másikba megyek,
ahol egy kis száraz helyet lelek.
A kocsmáros mondja:-Iszol, vagy kifelé-
szívtelen emberek vannak errefelé.
Hej,mikor az én időm volt,
mindenki nekem bókolt.
Sok embernek dirigáltam,
törvényeknek fittyet hánytam.
Azóta elmúlt minden,itt állok pénztelen.
Keresem az okát,:-Mi történt velem?
Talán a sok nő,ital.Mindenkinek fizettem,
magammal nem törődtem.
Így jár aki jólelkű
( és főleg nagyképű)
Barátaim voltak tömegével,
akik kitartottak a pénzem végével.
S miután minden elfogyott,
megemelték a kalapot!
Hittem mindenkibe, az volt a vesztem,
végül......ágrólszakadt lettem.