Már túlontúl messze a föld,
Hátadon angyali szárnyak,
De engem a test még ideköt,
Az én világom a bánat,
Belémvágott a fájdalom tőre,
Mit hiányod szívembe szúrt,
De én leszek emléked őre,
Ki érted örök gyertyát gyújt,
E parányi lángodat hagytad itt,
S én sajátomként óvom majd,
De tudod ez mégsem boldogít,
Lelkem egy darabja veled halt,
Az égbe vitted messze tőlem,
Hol egyszer engem is várnak,
Hát őrizd meg féltve nekem,
Míg újra meg nem talállak,
És várj csak meg odafent,
Nekem van még egy kis dolgom,
Szívem soha el nem felejt,
De most el kell búcsúznom...
Ég veled drága barátom....!