Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.
Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.
A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.
Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.
Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.
Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.
Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.
Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.
Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.