A szakadék szélén, felém nézel,
Én a sötét mélyből vissza rád,
Nyújtom kezem de nem érhetlek el,
S te sem juthatsz le hozzám,
Hiába minden vágy és sok álom,
Csak a szárnyaimban reménykedsz,
De nem repülhetek s csak arra várok,
Hogy végre te is zuhanni kezdj,
De nem lépsz előre, én is csak hátra,
Látni akarsz, ám lehúnyod szemed,
S hívnálak de nem jön szó a számra,
Csupán vágyainkra emelünk kezet,
Így vívódunk egymásra várva,
S így veszítünk lassan el mindent,
Leszünk egy párból két kóbor árva,
Kiket Isten és Ördög sem szeret.