A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem…
Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem.
Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk, de majd ha megérem!
Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem?
Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek,
Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek…
Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek.
Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó, nagy igát,
Viszont, én már nem én fogom eltüntetni az élet mocskát…
Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát.
Vár még... előttem az élet, győzködöm magamat,
Leélem, ami még van, már nem lelek aranyat…
Ha még van, bejárom a saját útvonalakat.
Vecsés, 2016. március 8. – Kustra Ferenc