Tél falun
Írta: zsuzsu Dátum: Március 06 2008 05:58:04
T
A kémények fehér füstöt
Eregettek, s azok lebegtek,
Teljes hír
Ti kedves városi gyerekek,
Nem is tudjátok milyenek,
Azok az igazi falusi telek.
Amikor a szürke hófelhõk
Lomhán terpeszkedtek el
A falu kicsi házai felett.
A kémények fehér füstöt
Eregettek, s azok lebegtek,
Mint holmi apró szellemek.
S mit játszott a sok gyerek?
Nagy hó-csatákat vívtunk,
Lábas fedõje volt a pajzsunk.
Volt ott minden téli móka.
Hemperegtünk fehér hóban,
S mikor befagyott a kicsi tó,
Hát, korcsolyázni volt a jó.
S amikor eljött az este, haza
Szaladtunk, vizesen, nevetve.
A gyerekhad, hogyha tehette,
Mindig a szódás embert leste.
S amikor jött a lovas szánnal,
Vártuk õt, már jó néhányan.
No kössétek utánam a szánkót!
Hangosan kurjantva így szólt.
Ez az út, maga volt a csoda.
Csilingelt a csengõ a ló nyakában,
S mi repültünk a kicsi szánnal.
Így telt el minden téli napunk.
S hogyha fáztunk, elfáradtunk,
Csak ültünk bent a jó melegben.
Ettük a tél régen várt áldását,
A finom véres, májas hurkát,
S hallgattuk az öreg szüléket,
Amint a régi idõkrõl meséltek.
Elmúlt. S most így emlékezve,
Olyan, mintha mese lenne.