Most megbolydult a világ,
A hideg mindig kiráz
Mikor az éj leple alól kedvesen,
Szívem feltámad hevesen
És ordítva ront utánad,
És ellepi az őszinte bánat,
Hogy nincs remény.
Szememből szivárog az eszme,
Hogy nincsen már repesve
Váró öntudat foszlány,
Mely megmondja ideje korán,
Hogy véget ért az ösvény
És lejárt az örökös kötvény.
És nincs remény.