H.Gábor Erzsébet
Angyalszárnyon
Nézz az égre, oly csodás ma, kedves -
mennyi csillag ring az éj vizén!
Szél se játszik, lantja húrja csendes,
álom ül a vén Hold íriszén.
Két karodban boldog lét az élet,
némaságunk szent, igaz beszéd,
szép szemednek fénye messze réved,
szívünk ver csak ősi dob-zenét.
Ajkad, mint az első nyári hajnal,
úgy becéz - a szomja oly mohó,
csókod koldus, édes kérés, vad, dal,
s perzsel mint a lángos tűzkohó.
Könnyű plédként ránk borul a béke,
vágyam az, hogy mindig így legyen -
ugye kedves, soha nem lesz vége,
s mindörökre itt maradsz velem.
S majd ha egyszer messzire kell menni,
angyalszárnyon együtt indulunk,
égi fényből öröklétet csenni -
egymás nélkül halni sem tudunk.
2016.03.10.