Sok minden vesz itt körül,
De egyik sem boldogít,
Szívem már sohasem örül,
Semminek ha nem vagy itt,
És hogyha körülnézek,
Legbelül jól tudom,
Ez a hely az ahol élek,
De sosem lesz az otthonom,
Csupán egy kikötő a millió közül,
Hol lehetetlen hogy kikössek,
Mert árral szemben hajózva végül,
Csak te lehetsz, kinél partot érek,
Ha nem vagy itt velem,
Mindenben téged látlak ,
Úgy hiányzol most is nekem,
Érted lobban szívem lángra,
Te vagy az otthonom,
A mindenen túli vágyam,
A menedékem rossz napokon,
Mikor magányos perceim fájnak,
Te vagy az örök reményem,
Égi iránytű a végtelen tengeren,
Az életet adó, megmentő lélegzetem,
S a hajnali napfény, az elmúló sötétségben.