(Síneken, gyalog)
Nem tudok jó lenni, mindent elrontottam.
Bennem sátán táncol, gyakorol bomlottan.
Most lelkemmel ropja, ugyan mivé válok?
Főördög leszek majd; jobb, ha odébbállok.
(Sok állomásra beérve)
Vagy csak lázálom ez, képzelet-szülemény?
Azt sugallni felém, hogy énem holt remény?
Hogy olybá tűnhetek, mint ősöm; magyarán:
figyelni kell engem, mert lehetek... anyám?
Netán más hozta ki ezt az ellenszenvet?
Ez a mélyről törő... vajon milyen szerzet?
Van neki emléke? S hol a bölcsessége?
És mily' nagyhatalom bújhatott testébe?
Görcsös igyekezet nem mutathat utat...
ha nem látsz már engem, leült itt a tudat -
ücsörög agyamban és egyre csak kérdi:
lenne jegy amarra?... olyan... menettérti.
(Sztancsik Éva Lambrozett - 2016. március)