A szél arcai
Írta: Zagyi G Ilona Dátum: Március 13 2016 08:30:27
V
Szomorú dallamot játszik a szél,
halkuló suttogása lelkemig ér.
Bús, keserédes, mégis csitítgató,
jól nevelten hízeleg a vén csaló.
Teljes hír
Szomorú dallamot játszik a szél,
halkuló suttogása lelkemig ér.
Bús, keserédes, mégis csitítgató,
jól nevelten hízeleg a vén csaló.
Érintése gyöngéd, szelíden simogat.
Cirógatja vigasztalón könnyes arcomat.
A csókja lágy, szinte játszik velem,
olyan szerény és kedves, szinte elhiszem.
Csalárd ám, az együtt érző pillanat,
a hiszékenység becsapja az álmokat.
Elbódít a törődése, most olyan más,
mintha sosem lett volna része rombolás.
Ám fenyegetőn gyűlnek acélos felhők,
s már látom a sötéten tomboló erőt.
Jó modora mögött a vészjósló árnyakat,
a megsemmisítő, pusztító viharokat.
Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2014 Szept. 16.