Ébren kísér az álommanó,
A túlpartra hol az álom valós,
Összefonódó két világ,
Nem is tudom mi a valóság,
Idő és tér mind megszűnik,
A józan ész határa eltűnik,
Ebben a világban mindent lehet,
Bármit megad nekem a képzelet,
Lehetek akárhol, lehetek akármi,
Vajon megérte annyit várni?
Szívem szárnyain világot látni,
Álmok partján partra szállni,
S bárcsak tudnám ha felébredek,
Mi az mind amit nem érthetek,
De az álom eltűnt, emléke sincs,
Ó a könny szememben átok vagy kincs?