H.Gábor Erzsébet
Hajnali fényben
Ébred a hajnali fény, bíbora égi varázs,
mennybeli lángragyogás, tűzszeme, mint a parázs.
Nézem az ablakon át, s áldva a Nap melegét,
álmosan így iszom én reggel a mélyfeketét.
Illata messzire száll, annyira jó e nedű;
egy kicsi barnacukor, tej bele - nem keserű.
Hallom a szélmuzsikát, tétova, bús dala fáj,
lüktet a szív sebe még, dallama úgy bele váj.
Téged idéz meg a perc, régi idők tavaszát,
érzem a májusi csók, édeni mézzamatát.
Ünnepi fényben a fák, bomlik a rügy hegye már,
csöppnyi madárka danáz, holnapok új szele jár.
Látom a bérc tetején égni a Tűzmadarat,
dús hamu öntözi ott, léttel a líra-lugast.
Vágyom a szép dalodat, mély hite szárnyakat ád -
angyali, toll-puha szó, áldani száll ma reád.
2016.03.14.