H.Gábor Erzsébet
Hol van a fáklya?
Lobogj te zászló, úgy lobogj,
ahogy a szívem benn dobog,
ahogy az ember élni vágy -
szabadon! Tűnj, te délibáb!
Piros-fehér-zöld, szent színek -
nem adnám én el senkinek!
Vigyázni, óvni, fogni kell,
akkor is, ha már nem hiszel!
Szeretni kell e szent hazát,
őrizni drága himnuszát -
apáink vére dús vetés,
megérte tán a szenvedés!
Földjeink nékünk adjanak
kenyeret! - akkor nincs panasz,
gyermekünk léte már a tét -
ne legyen nappal vaksötét!
Hol van a fáklya? Gyúlj, te szó,
úgy kell a fény is, mint a só,
utat mutatni most, muszáj -
nem lehet néma már a száj!
Harcolunk érted szép hazánk -
kevés a rőzse! Máglyaláng,
az kell a népnek, fény, világ!
Tudatlan nemzet, holt virág.
Nagy tűz kell most is, jöjjetek
erdőket vágni emberek!
Szívünk, ha egyszer összeér,
s ugyanazt kéri száz tenyér,
Isten is megszán, s jön velünk,
tenyerén tart, s a fegyverünk
gyönyörű szó lesz, szép, magyar!
- fázzon csak az, ki mást akar!
Itt szült a drága, jó anyám,
s ez a föld lett az én hazám,
szívemben izzó dal dobog -
belétek lángot így lopok.
2016.03.14.