Végtelen mezőben
takarják testem
pipacsok,
nemzetemért
haltam,s most itt
vagyok.
Lovam vitt csaták
füstjén át porban
és szélben,ágyúk
durrogó
kereszttüzében.
Titkon elveszett
országom szívemben
sirattam,s küzdöttem
a megmaradt emberért,
ki békét már nem remélt.
Sirattam lelkeket az
elveszett világnak,
élő imádságom volt
csatákban sok száz
huszárnak.
Majd hazatérek
minden este,mikor
már lelkemnek nem lesz
teste,ölelem hangtalan
drága családom,béke
legyen értük ezt kívánom.
Majd üljön el a zaj,
lovak patái se
dobogjanak,
zászlóink végül a
békének lobogjanak!
És pipacsok helyett
rózsák viruljanak az
idő múltjáért,s minden
honvédő huszárért...
...már kardom se
csörren...elvonulok
csöndben,ballagó
lovammal érem el az
égnek fényét,
nemzetemnek kívánok
onnét boldog békét!
(Ádám J. Csaba 2016. március 15.)
(Jessie)
A szabadságharc emlékére!