Hozzám
Írta: Berenike Dátum: Március 18 2016 05:41:07

---

V

Hogy miért sírok ismét?
Már magam sem tudom.
Csak elmerengek néha,
a régmúlt napokon.

---

Teljes hír

---

Hogy miért sírok ismét?
Már magam sem tudom.
Csak elmerengek néha,
a régmúlt napokon.
Mikor még a bánat,
sehol sem járt nálam,
arcomon a könny,
csak örömömben áradt.
De hol van ez már,
szinte alig emlékszem,
hamar megtanultam,
a szeretet nincs ingyen.
Talán ezért jöttem,
erre a világra,
hogy másokat szeressek,
de viszonzást ne várjak.
Pedig néha jól esne,
egy kis ölelés,
néhány jó szó,
hogy tán van még remény.
De nem hall senki sem,
csak magam vagyok,
ha belül sírok is,
kívülről kacagok.
Mélyen lakó bánat,
ő az én barátom,
lelkem csak ő táplálja,
de én nem vádolom.
Önként vállalt rabság?
Vagy így hozta az élet...
Hiába mondanám,
nem hiszem,hogy érted.
Hogy szerettem egykor,
nem bántam meg soha,
de ha csak adunk,
egyszer kiürül a kamra.
Nem lesz benn más,
csak ez az üresség,
mint lassan megszokunk,
s elfeledünk minden,
emberi érzést.
De amíg még fáj,
legalább tudom,
hogy létezem,
míg szétfacsar az emlékezés,
érzem,hogy élnem kell.
Kérlek ha hallasz,
ülj le velem szemben,
tarts egy tükröt elém,
hogy milyen volt a régi énem.
Majd ezt a mostanit,
törd,zúzd darabokká,
végy egy páncélt magadra,
s így lépj velem tovább.
Legyen ott tudatalatt,
e nehéz utam,
de a páncél segít majd,
hogy egyedül is a legboldogabb maradj.