Előttem a billentyűzet,
kezem rajta billegni kezd,
kalimpálnak ujjaim,
sorakoznak soraim.
Külalakja unalmas,
hivatalos, sablonos.
Bizony ez nem irka-firka,
nem divat ma már az irka,
nem fontos a szépírás,
nem is macskakaparás.
Lényeges az aláírás,
olvasható legyen, elvárás.
Aki nevét gyakran írja,
annak megbocsátható,
utánozni volna jó,
hatalmat adó szignó.
A kézírás régen szép volt,
jellemvonásokat kódolt.
Grafológus elemezte,
bíróság is hasznát vette.
Fárasztó volt sorba rakni,
a sok betűt megbecsülni,
ha ma ilyen szépet látunk,
műremekként megcsodálunk.
Aláírás jellegzetes, egyéni,
lehet apró, lehet ferde,
balkezes is elkövette.