Ma csókkal ébredtem, s mert ad is, aki kap,
a szívem hízelgőn hozzád gömbölyödött.
Azzal kezdtem volna, ma nekem süt a nap,
de csak leskelődik szürkés fátyol mögött.
Ma nem érdekel felhők könnye, csak mosolyt,
vidámat szeretnék magam körül látni,
párnám alá dugom a kíváncsi tébolyt,
nehéz kételyeit ma nem akarom látni.
XXXX év... ízlelgetem, ki is mondom,
s bár kicsit sok, a nagymama kor mégis szép
az ajándékom egy kerek évig bontom,
számolatlan karátnyi gyermekölelést.
Van -e szebb ajándék, mint, ami körülvesz,
amit naponta magaménak mondhatok?
Az, hogy vagytok nekem, őszinte békémhez
a legszebb napsütés, amitől BOLDOG VAGYOK...
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /