Összemosódott álomképek,
tétova mozdulatok hajnalán,
fordulnék feléd,
puha paplanom fejemre húzva,
de mellettem üresen áll az ágy.
A fájdalomtól könnyes arccal,
ölelem az örök semmit,
szemem csukva tartom,
elillant pillanatot probálok meglesni.
Homályos árnyad,
egyre közelebb ér hozzám,
két karod nyúl felém,
közelebb húzol hozzád.
Mosolyod ellágyít,
pedig belül szétfeszít a fájdalom,
várom,hogy megcsókolj,
a szemed mindent elárul.
Felfoghatatlan érzés,
beleborzong mindenem,
de hirtelen szerte foszlik minden,
a képzelet űzött csak játékot velem.
Őrült,vad szívdobogás,
ömlik a könny ahogy felébredek,
hiányzol,
minden perc nélküled oly végtelen.