A csillagok alatt, fagyosan fénylik,
Minden mi maradt, a fejemben rémlik,
Régről hoztam, cipeli a hátam,
A hold fényében, míg bírja a vállam,
Tegnap indultam, a mában már éltem,
A jövőm maradt minden reményem,
Előre nézek nem tétovázok,
Célom a holnap, így tovább állok,
Ám minden új nap, csak visszafelé halad,
A múlt porában keserűn elmarad,
És kezeimben, azt is tovább viszem,
S így nem több, mint újabb teher nekem,
Itt ragadtam ebben, a mókuskerékben,
De bírom még a harcot, erőm temérdek,
S mikor köröttem már a világ is térdel,
Én leszek az utolsó állva maradt ember.