Most negyvenhárom.Az élet lepereg,
s a szembe jött vágyak oly erőtlenek.
Napjaidba ködöt szitál a tegnap,
s nem tudod szíved a holnaptól mit kap.
Ébresztenélek, holt idő az álom.
Tavasz van, Kezdet, a réten s utcákon!
Hallod? Én szavakkal defibrillálok,
vagy csak sötét csendedbe ordibálok.
Jobb,ha kis cetlikre szerelmet teszek,
kék szélű szívet, borostyán alakút,
s ha hiszed, hogy felőled van általút
felém, szívedért újra útra kelek.