Megélt és jelen pillanatokból
készítek egy különleges csokrot.
Mondod: Érdekes, furcsán idegen,
elemeznéd, részeire bontod.
Hiszen ez a rózsa gyönyörű!
Nem illik mellé a vadvirág.
Tüske és bogáncs minek bele,
a színe rontja az összhatást.
Vizsgálod egyenként a szirmokat,
szárat, minden ágat és levelet.
Nézlek... Mosolygok a buzgóságon,
csokrom megérteni így nem lehet.
Tudom, hogy ez így nem tökéletes,
s az alkotott egész nem eszményi.
Stílusosabb a szép is csúf nélkül,
ahogy kín nélkül, boldogan élni.
Nem érted, hogy miért teszem bele,
hisz a szemet nem gyönyörködteti.
Tudod: Benne minden szál én vagyok,
a szeretetem látod átköti.
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /