Valami baj van, fenn az égen,
Észrevettem, nem is oly régen,
Mikor ott jártam ahol szoktam,
S bent ragadtam egy pillanatban,
Elvesztem egy végtelen percben,
Mikor a csillagokat kémleltem,
Ám az egyik valahogy halványabb,
Mint amilyennek láttam álmaimban,
De ébren az égen csak őt néztem,
És teljesen belefeledkeztem,
Esetlen fénye úgy, de úgy elvarázsolt,
Minden más eltűnt mint a kámfor,
A világ is megszűnt már körülöttem,
E kicsiny csillagba beleszerettem,
S a baj csak annyi, odafent az égen,
Hogy ő ott van, én meg idelent.