Furcsa érzés fogott el este,
Én vagyok, de nem önmagam,
Nem is értem egészen,
Eltűntem vagy itt ragadtam?
Tükröm előtt szekrény pihen,
Hogy meg ne lássam arcomat,
S a rajta rejlő kétségeket,
Vagy az elhatalmasodó vágyakat,
Melyik vajon a vad szörnyeteg,
Hisz ott van mind, a bőröm alatt,
Az a sötétben rettegő gyerek,
És az őt mardosó torz vadállat,
A szekrény vajon fogva tart,
Vagy az utolsó menedéked?
Szörnyeteg vagy a világban,
De vajon tőled óv vagy téged?
És a gyermeklény szívedben,
Félve ugyan mitől is reszket?
Talán eltakart tükrében,
Magát látja mint szörnyeteget...