Gazdagon piheg mellettem,
míg a jajj szavamat gyűjti.
Koldusból lett úr felettem,
esélyt kócol, töri, gyűri.
Álmot, reményt csikar, ráncol.
A láncommá összefűzi.
Rab legyek, ki nem szabadul,
könnyemtől hajt, bogáncs virul.
Nem idegen. Jól ismerem,
hisz annyi arcát láttam már.
Marad, mondja, véglegesen.
Kitiltanám, de hazajár.
A jövő, hang és képtelen...
Lesz még szép... dalol kismadár...
minden cseppje ellenméreg,
s fürdik benne hittel, lélek...
Ilona Zagyi Gáborné