Hiányod
Írta: hzsike Dátum: Március 31 2016 10:38:41
V
Hiányod úgy hasít belém,
ahogy az éj húsába váj az égi fény,
acélos holdsugár, kemény -
messzire szállt a szép remény.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Hiányod
Hiányod úgy hasít belém,
ahogy az éj húsába váj az égi fény,
acélos holdsugár, kemény -
messzire szállt a szép remény.
Fájdalomvér, mi nem csorog,
feszít az ér, lüktető, mély, s mint vad folyó,
dühösre korbácsolt, konok -
vesztibe önként fut, robog.
Száraz a kút, a lég, az ég,
mint fuldokló hal, ha víztelen, s szomja nagy,
nélküled holt a lét, alélt -
nem bánja már a hűs acélt.
Nem kéne hinni már tovább -
vége tért, ennyi volt a kegy, a drága út -
balga szív, kitől vársz csodát?
Isten, ki mindent megbocsát…
2016.03.31.