Atalantéhoz
Írta: RobagD Dátum: április 01 2016 10:07:12
V
Mint ahogyan a homályból újra kibukkan a napfény
áttörvén a sötét, ködös éjt vakitó ragyogással,
úgy fénylik nevetésed előttem fel, Atalanté.
Mert az erőt te adod, s temiattad futnak a lábak,
Teljes hír
Mint ahogyan a homályból újra kibukkan a napfény
áttörvén a sötét, ködös éjt vakitó ragyogással,
úgy fénylik nevetésed előttem fel, Atalanté.
Mert az erőt te adod, s temiattad futnak a lábak,
mert te szelíd mosolyoddal hajtasz a többre, a jóra.
Volt nekem eddig is égi reményem, s tudtam a verseny
célvonalát, de hiányzott mindig a földi szerencsém,
mert nem volt, aki biztasson, s akiért a futásban
megfeszitett akarattal még magam is megelőzzem.
Most pedig itt vagy előttem, s látom amint a menetszél
folytonosan belekap lobogó sürüjébe hajadnak,
meglibbentve felém oly hívogatóan: akárhogy
szólítgatna szirének szédítő zeneszója,
nem hagyná a szemem, hogy a fül letereljen,
inkább hozzád kötne erővel a mennyei látvány.
Bár megelőzhetnélek, mérséklem szaladásom,
mert közeledbe’ haladva maradnék bármilyen áron,
hogy veled együtt érjek a célba remélve, jutalmam
csak te leszel, s ölelésed, amely soha el nem ereszthet!