Tündérke
Valahol a nagy világban,nem tudom,
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár.
Volt egy lánya csodaszép Tündérke,
ott éldegélt már közel tizenhét éve,
lovaglásban telt mindennapi öröme.
Tündérke gyakran ment a lovardába
ahol csodálta a hatalmas lovakat,
képzelete felülmúlt minden fantáziákat.
Nyeregben volt ő többször egy nap,
Lovakban találta a változatokat
amik felcsigázták Tündérke vágyaikat.
Figyelte ezt egy jóképű,izmos istálló fiú,
tudta mi járatban van a lányka,behívta őt
az egyszerű,kicsi istálló szobájába.
A fiú biztatta,hogy ne féljen,,senki nem
fogja tudni ezen a földkerekségen,a
lovaknál több van itt,ebben a helységben.
Kéretni nem kellett Tündérkét mert vágya
hajtotta őt oda rég,s mikor meglátta a
legény büszkeségét, új élet vette kezdetét.
Tetszettek egymásnak,a legény kitett magáért
Tündérke csodálta a legény képességét,ami
elvette az ő régóta nem óhajtott szüzességét.
A legénynek ez nem volt új csak félt,hogy
ha a király megtudja az ő feje lesz az ára
mikor ránézett a lányra, gondolta nem bánja.
Ez így ment sokáig míg egy nap Tündérke
teherbe esett,amit titkolni nem lehetett,a
a király fogadkozott fejét veszi a tettesnek..
A vár népe irigykedett a legényre, mikor
kitudódott valaki egy pár tallérért ment
a király elébe,az lett a legénynek a vége.
Kínozták a legényt éjt nappallá téve, míg a
végén a bíró a fiú fejét kérte,ami legördült
A nagy főtér tönkjétől az árok szélére.
Tündérke mind ezt az ablakából nézte
nem volt szabad kimenni a főtérre,sajnálta
szerelmét,ki drágán fizetett a sok örömért.