Döngetem a harag harangot,
Szívedért még mondj egy imát,
Felteszem az "I"-re a pontot,
Lelkedért szól a legfőbb vád,
Védd magad hogyha tudod,
Megint futni úgysem hagylak,
Én leszek most a belső hangod,
Hogy eléd végre tükröt tartsak,
30 ezüstöt ér a szavad,
Feltetted rá a becsületed,
Eladnád ha kell önmagad,
És vele együtt minden hited,
De miben mérik az embert?
Ha a legjobb barátja a bírája,
Hogy ítélkezhetnék feletted?
Mikor nélküled szívem oly árva.
S elcsitítja harangom szavad,
Felém nyújtod mindkét kezed,
S a bíró végül néma marad,
Hisz meghalna érted.