Öregember vén kutyával
Öregember vén kutyával,
Lépegetnek kitartással,
Nem megy már a szagok után,
Vastag szíj bozontos nyakán.
Egymás mellett, egy ütemben,
Menetelnek szemlesütve,
Amíg tart a séta útja,
Amíg erejükből futja.
Ha kinn vagyok, többször látom,
Délelőtt és délutánon,
Szemeinkkel összenézünk,
Néma a mi köszöntésünk.
Ma is látom, menetelnek,
Ni, csak! Új kutya! Lépkednek!
Tartani kell a pórázon,
Szegény, álmában viháncol!
Messze van már az a régi,
Utódját Ő fentről nézi,
Megtért a Vadászmezőkre,
Boldog, szabad, felhő-égre!
Budapest, 2016. április 2.