Ábrándozás a temetõben.
Írta: sziszifusz Dátum: Március 07 2008 05:54:05
T
Sírja mellett ferde, beteg fenyõt látok,
a napsugár reggel megfaggyott fölötte...
Teljes hír
Sírjánál egy félig kidõlt fenyõ.
Derekáig elsárgult ágak.
Hová tûnt az égigtörõ erõ?
Édesapám! -Hiába várlak?
Lábadnál, megkopott fenyõ búsul,
törzsét, csak egy szál gyökér tartja.
A többit ásók vágták le rútul,
az életet mégis akarja!
Édes jó apám! -Belõled nõttem,
Te vagy nekem egy szál gyökerem!
Ha sárgul is a fa mögöttem,
a csúcson mégis, új ág terem.
És láss csodát: az új ág, hogy szárnyal!
-Kislányom repked rózsás szellõn,
kis testében utaztok Anyámmal,
-velem együtt, a mennyei felhõn!
Sírja mellett ferde, beteg fenyõt látok,
a napsugár reggel megfaggyott fölötte...
Édesapám, tudom, már hiába várok,
-egy éve történt, hogy itthagytál örökre....