Pénzár Miklós:
A Tenger..
Az egyszerű halandó
csak ámuldozó, ámuló
Mennyi rengeteg víz
iszonyú erők egy helyen
Aztán, látja szépségét
a csodálatosan kék egét
Harsogó vad erejét
dörgő, üvöltő, tombolását
Csattogó villámlását
tenger, cirógató ragyogását
Lenyűgöző bámulását
erejének csodás nyugalmát
Mindent teremtő voltát
őserő, ismétlődő csodáját