(Hallomásból ismert őseim emlékére)
Ugyan mit számíthat egy-egy emberöltő?
A Föld életében másodperceket sem.
Írhat erről himnuszt kontár, mesterköltő,
a bizonyosságát tartsuk tiszteletben.
Ugyan hol a férfi, ki múlt század gyepén
hajtotta tehenét csordába hajnalban, s
hátraszólt az útról: asszony legyél serény,
este a komáék jönnek át hosszabban.
És perdült az máris, szaladt a kiskertbe,
előbb megkapálta gyors a borsót, babot -
majd a szobát vágta oly katonás rendbe',
hogy vendégük tisztán látta a holnapot.
Hátráltatta dolgát falatnyi leányka...
közel három éves, kék csíkos kötényben -
váltig ugrált, pörgött, mint aki felszállna,
nyughatatlan lénye nem hagyta őt tétlen.
.....
Hová lett a gazda, fehérnép, háztáji?
Hová a pillanat, pont az, az egyszeri?
Hol vannak nagyapám termő barackfái?
Telhetetlen Idő... mindenünk elnyeli.
(Sztancsik Éva Lambrozett - 2016. március)