Lehet, hogy fáj a vesszőnek,
ha olló vág húsába,
s mielőtt földre hullna,
mindegyik bő könnyet enged.
De hát gyógyító műtét ez,
tavaszi nagy teendő,
a gazda életmentő,
jövendő fürtjének kedvez.
Most engem vár e mozdulat
állva, guggolva, váltva,
nemigen nézve másra:
amint mozdul fürge ujjad.
Talán nem a te érdeked,
hogy koccintásra gondolj,
messze az ősz, tudod jól,
hideg széltől nem kell félned.
Örülsz, hogy egyesítheted
erődet az erőmmel,
munkád velem egy célt lel:
arannyá válik jókedved.
Állj meg egy percre, édesem.
A nap már úgyse' bámul,
mást játsszon az alélt ujj,
ha most kezembe rejtem.