J.W. VON GOETHE: THULE KIRÁLYA
Írta: Szollosi David Dátum: április 07 2016 06:32:53
M
Alázuhant az, s látta,
A víz elnyelte ott;
Ő szemeit lezárta,
S többé nem szomjazott…
Teljes hír
Der König von Thule
Es war einst ein König in Thule,
Gar treu bis an das Grab,
Dem sterbend seine Buhle
einen goldnen Becher gab.
Es ging ihm nichts darüber,
Er leert' ihn jeden Schmaus;
Die Augen gingen ihm über,
So oft trank er daraus.
Und als er kam zu sterben,
Zählt' er seine Städt' im Reich,
Gönnt' alles seinen Erben,
Den Becher nicht zugleich.
Er saß beim Königsmahle,
Die Ritter um ihn her,
Auf hohem Vätersaale
Dort auf dem Schloß am Meer.
Dort stand der alte Zecher,
Trank letzte Lebensglut
Und warf den heil'gen Becher
Hinunter in die Flut.
Er sah ihn stürzen, trinken
Und sinken tief ins Meer.
Die Augen täten ihm sinken,
Trank nie einen Tropfen mehr.
___________________________
Thule királya
Hű volt Thule királya,
S egy kelyhet – nem mese! –
Aranyból hagyott rája
Haldokló kedvese.
Emelte is gyakorta
Legszebb kincsét ezért,
Szemét a könny belopta,
Midőn ajkához ért.
S hogy végnapja közelgett,
– Mit hagy majd örökül? –
Listára mindent felvett,
Mindent… Azon kívül!
Egy lakomán ült éppen
A sok lovag között
A vár legszebb termében
A tengerpart fölött,
Midőn egyszer csak felkélt,
S egy tüzes korty után
Kidobta arany kelyhét
Várának ablakán.
Alázuhant az, s látta,
A víz elnyelte ott;
Ő szemeit lezárta,
S többé nem szomjazott…
* * * * *