Száz cseppé olvad a jégvirág,
Színeket kap a nagy fehérség,
Fenn az égen a napsugár,
Hozza a tavaszi ébredést,
A rügyező fák lombja alatt,
Arcom simítja a fagyos szél,
Azt susogja most elfáradt,
De ősszel talán még visszatér,
Addig az élet útra kél,
Végigsöpör a tájon,
Virágba borul a tarka rét,
Olyan szép akár egy álom,
Érzem a nap perzselő tüzét,
Egy fa árnyékába bújok,
Kibontom a nyár első sörét,
S pohárköszöntőt mondok,
Kellett már ez a néhány perc béke,
A világra is úgy ráférne már,
S ahogy bennem a télnek vége,
Tán mindenkihez utat talál.