Love XV.
’T WAS a long parting, but the time
For interview had come;
Before the judgment-seat of God,
The last and second time
These fleshless lovers met,
A heaven in a gaze,
A heaven of heavens, the privilege
Of one another’s eyes.
No lifetime set on them,
Apparelled as the new
Unborn, except they had beheld,
Born everlasting now.
Was bridal e’er like this?
A paradise, the host,
And cherubim and seraphim
The most familiar guest.
_______________________________
Szerelem XV.
Bár tőlük távol volt Úr,
Kitűzte az időt,
S ítélőszék elé rendelt
Két titkos szeretőt.
E légyott végső tán nekik,
Testetlen, második,
De látták jól egymás szemén,
Hogy abban vágy lakik.
A pár együtt nem élhetett,
Két „meg-sem-született”
Örökre élni egymással
Most itt ítéltetett.
Volt lagzi már ilyen,
Mit édenkert adott?
Ahány kerub, ahány szeráf,
Mind kedves meghívott…
* * * * *