Háromnegyed század majdnem,
hogy e földi világba jöttem.
Hetvennégy éves lettem én,
nem "meglepetés e költemény".
Bennem ficánkol a lélek,
örülnöm kellene, hogy élek.
Korom felét letagadnám,
ha tükör-arcomat nem látnám.
Az élethez ragaszkodom,
míg ép elmével gondolkodom.
Azért érzem jól magamat,
mert kerülöm az orvosokat.
E napon kívánok valamit,
maradhassak míg dolgom van itt.
Mindennap legyen örömöm,
hogy élek Istennek köszönöm.