Elévült érzelmek
Írta: ILLC G3C Dátum: április 12 2016 06:04:22

---

V

Volt idő mikor, elkerültük egymást,
Nem ismertél, és én nem ismertelek,
De végül a sors, elvezetett hozzám,
S engem is hozzád, hogy veled legyek,

---

Teljes hír

---

Volt idő mikor, elkerültük egymást,
Nem ismertél, és én nem ismertelek,
De végül a sors, elvezetett hozzám,
S engem is hozzád, hogy veled legyek,

Aztán míg kezem, fogta meg kezed,
Szorítottad, mint ki el se engedi már,
Tekintetem, úgy kereste a tied,
Mint a nap fényét, egy sötét világ,

De ennek is egyszer, eljött a vége,
Nem értem mért alakult így minden,
Kialudt benned a vágy éltető tüze,
S nem vágytál már, ennél többre,

Én nem tudtam ezt, s csak szerettelek,
Ösztönöztél, magamnál is jobbá tettél,
Szerettelek, ahogy csak szerethettelek,
Kár hogy ez végül, neked nem volt elég,

Fájdalommal kell mindenért fizetnem,
A vágyaimért, s az elveszett álmokért,
Örökké bánom, hogy valaha szerettem,
Bármit mi egyszer csak véget ért,

Nekünk sosem voltak közös álmaink,
Csak neked egy, és nekem mit adtál,
Vezettél engem, a sajátod útjain,
S szépen csendben, tévútra csaltál,

Ó, hogy lehettem ilyen bolond,
Elhittem minden egyes szavadat,
Amit csak a szád kimondott,
S hangodra éhes füleim hallottak,

Kést szúrtál szívembe, pokolian fájt,
De legalább ezt őszintén tetted,
Két szemem végre már tisztán lát,
Ha ez a vége mindennek, én elengedlek,

De utoljára, gyere még egyszer közel,
Szólj hozzám, szólíts a nevemen,
Ne rohanj úgy, az ajtó sem fut innen el,
Nyitva áll neked, menj ha menned kell,

S kezeimmel csak, a füstbe markolok,
Melyet a lángoló érzés, hűlt helye hagy,
Felnyílt szemeimmel, a naptól elfordulok,
A sötétben van mindenem, ami nem te vagy.