Kedves verses társak
Most hozzátok szólok!
Köszönöm én szépen
Hogy ki még nem dobtok!
Ihletem íráshoz
Igen ritkán van már
Súlyos gondok nyomják
testem-lelkem immár..
Mi egyszer elromlott,
Nehéz javítani,
Csak lehet aztat már
Toldozni-foltozni.
Ám ezek a foltok
Nem sokat "javítnak".
Rövid időn belül
Újakat kívánnak.
Pihenni nem enged
A sors egy cseppet sem.
Sőt,hű kedvesem is
"Megáldá" méreggel
Bizony a sors néha,
Igencsak kegyetlen.
Lásd-mind a kettőnkkel
Kitolt ,ó kegyetlen!
Egymást vigasztaljuk,
Egymást is segítjük.
Bárhogyan is legyen,
Mi egymást szeretjük.
Panaszkodnom kéne,
Ám én ezt nem teszem.
Attól nem gyógyulna
Egyetlen sebünk sem.
Felvesszük kesztyűnket.
Eggyütt ringbe szállunk.
Ameddig csak tudunk,
Mindig visszavágunk!
Erőt hogy merítsek,
Ide vissza térek.
Szép verseitekben
Gyakran elmélyedek
Könnyebbség ez nekem,
Feldobja kedvemet.
Jó Isten tartsa meg
Az egészségeteket.
Mert az egészségnél,
Nagyobb kincs az nincsen!
Örömnek,vígságnak
Ez a kulcsa hidd el.
nagygabi
Pásztó,2016.április 16