Megjegyzést tettem szép, erős karjára,
hisztis hangon feleselt, kirohant.
Elhíztam volna ? - jelezte sírása,
ajtaja nyitott védőszárnyakat.
Katedrál üveg mögül azért lestem,
mikor enged e fogságban a zár,
ő nem szidott, de mégis szapult engem,
majd hallgatott, dacosan arra vár,
hogy színjátéka után hangom szállhat
felé, mely nyugtató, vigasztaló
az ajtórésen, nyújtom mobilomat:
Kicsim, netről e kép lehívható?
Öt perc sem telt el, már a galériám
színes virágcsokorral gazdagabb.
Megnyugodott a mindent felejtő lány,
mosolygott rám, mint szép tavaszi nap!