Nem volt sehol semmi rég,
Elsodort már mindent a szél,
Csak a lelkem romjait,
Hagyta hátra leomlani,
S összedőlt végleg az is,
Régi váram, egy halom kavics,
Tudom nem kérdezhetem,
De vajon mit vétettem el?
Mikor jobbra vitt az utam,
Mégis mért balra fordultam?
S ha tudtam hogy hibázok,
Most mért is csodálkozok?
De vissza nem fordulhatok,
Ennél több már nem vagyok,
Csupán egy régi újságpapír,
Ami már semmi újat nem ír,
S megsárgult elnyűtt lapjain át,
Csak a múlt letűnt sorait láthatnám,
Így magadnak soha...
Ne mondd hogy nem te akartad,
Ha magadat akkor veszni hagytad,
Mikor még voltak szép álmaid,
S mégis feladtad örökzöld vágyaid,
Hogy a csodára várj csak tétlen,
Miközben benne magad sem hiszel,
S most nézd, lábaid fáradtak,
Menni már hiába is akarnak,
Nem juthatnak túl a korlátokon,
Amiket építettél önmagadon,
S ha így lesz mindennek vége?
Mondd, szerinted ezért megérte?
Bármire gondoltál is, tudd meg, Tévedtél!!
Még csak az elején jársz, de te máris, Eltévedtél...
A jó utat ha nehezebb is, akartad vagy Próbáltad?
Nem hiszem hogy ilyen egyszerű, pusztán Feladtad...
Könnyebb volt ugye meghátrálni, de ezzel Mit nyertél?
Kétpofára hajtod a semmit, itt csak te Vesztettél...