Kel-Valár dala
Írta: Hullocsillag Dátum: április 22 2016 08:35:43
V
Volt, hol szikla s bazalt nyelt el napfényt, eget,
Tűnő mélybe taszította fok a szelet,
Hol a tájakat roppant hegy karolta át:
Ott nőtte kőbe a föld Kel-Valár szavát,
Teljes hír
Volt, hol szikla s bazalt nyelt el napfényt, eget,
Tűnő mélybe taszította fok a szelet,
Hol a tájakat roppant hegy karolta át:
Ott nőtte kőbe a föld Kel-Valár szavát,
Ott sarjadt fehér ezüstté torony és fal,
Majd aludt el ajkain az utolsó dal,
Ahogy ráborult a hamvahideg éjjel
És szórta a megmaradt fényberket széjjel.
Megnőttek az árnyékok, a völgy most sötét,
Fekete víz mossa a termek tetejét,
Füst fúj az üressé halt folyosókon át
És csak csend cseppenti köddé halk sóhaját;
Nem zúg megállt idő, nem rezzen mozdulat,
Alkony emészti múlttá a csarnokokat,
Hol az Esthajnal Kel-Valár sírjára száll
S utolsó fénye álmában hazatalál.
Volt, hol kő gyászolt a Tartomány paplanán,
Hol por táncolt halkuló szelek dallamán,
Hol a törött trón várt az álmodó csendre:
Míg Kel-Valár ébred, s véget ér az este.